Bevezető

Kodály az 1937-ben megjelent A magyar népzene c. tanulmányában a népzene stílusrétegeit már történeti-összehasonlító, azaz filológiai alapon tárgyalta. Bartók összkiadási tervét elvetette, mert a háború után rohamosan gyarapodó dallamgyűjtemény rendezésére és kiadására más, szótárszerűbb elvek kialakítását tartotta szükségesnek. Mindezek kidolgozását azonban már nem vállalta magára, mechanikus rendben tárolt támlapjainak rendezését átengedte tanítványainak. Emiatt valódi, Kodály által kialakított és lezárt „rend”-ről nem beszélhetünk. A gyűjteményt az utókor nevezte el Kodály-rendnek.

A mintegy 33 000 támlapból álló gyűjtemény – a Bartók-rendhez hasonlóan – a Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének zárt egységként kezelt része.