Az MTA Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményeinek számítógépes nyilvántartása az 1990-es évek elején Sebő Ferenc kezdeményezésére, Dobszay László irányításával indult meg. E munkálatok keretében került sor a lezárt és a többi anyagtól elkülönített ún. történeti rendek (Bartók- és Kodály-rend) adatainak számítógépes feldolgozására. Az 1990-es évtized közepétől Pávai István a korábbi adatbevitel egységesítésére, korszerű relációs adatbázissá való átalakítására tett javaslatot, majd sikerült az első gyakorlati lépéseket is megtenni ebben az irányban. 1999-ben pályázati segítséggel létrehoztunk egy olyan interaktív és dinamikus Internet weblaprendszert, melyen a régi magyar népdalok főbb típusai zenei jellemzőik, gyűjtési és földrajzi adataik szerint kereshetők. Az elmúlt évtizedben az adatfeldolgozó rendszerek kapacitása, valamint a különböző médiumok azonnali megjelenítésének számítógépes lehetősége jelentősen bővült. A nagyarányú technikai fejlődés lehetővé tette a gyűjteményi részegységek korábban önálló adatbázisainak összekapcsolását, az interneten keresztül történő adatszolgáltatást a hozzákapcsolódó média lejátszásával együtt. Mivel a 90-es évek legrészletesebb adatbevitele a Bartók-rend esetében történt, valamint időközben sikerült a rend támlapjait is digitalizálni, adódott a lehetőség, hogy a Népzenei Archívum a gyűjteményből elsőként a Bartók-rend internetes közreadását valósítsa meg.

Ismert, hogy a Bartók által 1934–1940 között a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából zenei kritériumok alapján rendezett magyar népdalok hagyományos könyvformátumú kritikai összkiadása az 1990-es évek elején az Akadémiai Kiadó gondozásában megindult. A kilenc kötetesre tervezett sorozat első kötete 1991-ben jelent meg, a második kötet pedig 2007-ben. A rend internetes közreadásának nem célja és feladata e hagyományos típusú kritikai összkiadás kiváltása. Megvalósulása ugyanakkor nagyban segíti a kiadás további köteteihez szükséges alapkutatást, meggyorsítja az előkészítő munkálatokat, lényegesen könnyebbé teszi a nagy mennyiségű adatban a tájékozódást, és az információk széles köréhez gyors hozzáférést biztosít. Míg a könyvformátumú kiadás a rendet rögzítő írásos dokumentumokat adja közre, és így filológiailag más kritikai kottakiadásokhoz hasonlítható, addig az internetes publikáció a számítógépes technika legkorszerűbb lehetőségeit kihasználva egy népzenei gyűjteménynek a nemzetközi összehasonlításban is új, integrált multimédiás közreadási módjára mutat példát.

Jelen közreadáshoz felmértük a teljes Bartók-rendi adatállományt, kiválogattuk a rosszul olvasható támlapokat, amelyeknek elkészítettük digitális kottaképét, részletesen áttekintettük a Bartók-rend rendszerszám nélküli támlapjait, és a megfelelő csoportok kialakítása után az adatbázis-kezelő számára virtuális jelzetszámmal láttuk el őket F (függelék) jelzet alatt. Így a rend teljes anyaga az A, B, C osztályhoz hasonlóan rendszerszám szerint bemutathatóvá vált a számítógépen is. A támlapok hátára bejegyzett leltári számok pusztán az adat létezésének igazolására alkalmasak, az adatok fizikai sorrendjének meghatározására sajnos nem, mert a számozás nem következetes. Így a rendszerszám nélküli támlapok a számítógépes adatbázis számára rendszerszinten láthatatlanok voltak, a leltári számok ismerete nélkül csak véletlenszerűen kerülhettek elő. Folyamatosan bővítjük a Bartók-rendi adatok lejegyzésvariánsainak (többek között a múzeumi fonográfhengerek melletti lejegyzések, a gyűjtőfüzetekben azonosítható helyszíni lejegyzések) és a kritikai összkiadás két kötete kottagrafikáinak megjelenítését.