Bartók Béla: Magyar népdalok. Egyetemes Gyűjtemény
digitális közreadás (második, átdolgozott kiadás)

Bevezető

Első kiadásunk annak idején az MTA Bartók Archívum által elnyert és vezetett, Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadása című, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal pályázatának negyedik részfeladata keretében valósult meg. A 2007. október végével záruló pályázatban az MTA ZTI Népzenei Archívuma vállalta, hogy a magyar népzenekutatás egyik legfontosabb tudománytörténeti dokumentumát, a több mint 13000 dallamot tartalmazó ún. Bartók-rendet digitális formában a világhálón hozzáférhetővé teszi. Már akkor terveztük, hogy a Bartók-rend közreadása modellként szolgál majd a teljes népzenei gyűjtemény integrált, multimédiát tartalmazó adatbázisrendszerbe foglalásához, hogy a már elkészült, többnyire egyszerű adattáblákon alapuló részadatbázisok további adatokkal való feltöltése és összekapcsolása biztosítsa a teljes archívumi adatállományban való kereshetőséget úgy, hogy a különböző gyűjteményrészek önálló bemutatására is lehetőség nyíljon. E törekvés eredményeképpen, következő állomásként jelenik most együtt meg Bartók és Kodály népzenei rendje, rendezése.

A Bartók-rend online kiadásának megújítását egyúttal kikövetelte az elmúlt évtizedben az informatika minden területén bekövetkezett nagyarányú fejlődés is. Korábbi rendszerünk mind szerkezetében, mind kezelőfelületét tekintve elavult, nem felelt már meg a kor elvárásainak, és idővel az eredeti rendszer működése a megváltozott informatikai környezet következtében megbízhatatlanná vált. Átdolgozott második kiadásunk tartalmilag alapvetően megegyezik az elsővel (lásd alább az első kiadás bevezetőjét), dokumentumállománya csak a hagyományos könyvformátumú kritikai összkiadás (Bartók Béla: Magyar Népdalok. Egyetemes Gyűjtemény) 2007-ben megjelent második kötetének anyagával bővült. Az adatállományt, a leíró adatok helyességét ellenőriztük, és szándékaink szerint a kezelőfelületet áttekinthetőbbé, egyszerűbbé, egyúttal tetszetősebbé is tettük.

Jelen formájában az online kiadásban megtekinthetők a rendet alkotó támlapok, egyes adatok grafikai variánsai (jellemzően a múzeumi hengerek melletti lejegyzések), a már kiadott kötetekben előforduló dallamok átírása, a rendezés alapjául szolgáló ritmustáblázatok. Meghallgatható a gyűjteményben előforduló összes hangzó felvétel és olvashatók az adatokhoz, az egyes támlapokhoz tartozó észrevételek, részben kritikai megjegyzések, esetleges háttérinformációk. Keresni lehet a különböző gyűjtési adatokra (helységnév, gyűjtési idő, adatközlő, gyűjtő), a dallamok egyes jellemzőire (a bartóki rendszeren belüli elhelyezkedés, szövegkezdet, sorzárlatok) alapján. A keresést jól áttekinthető rövid magyarázat segíti. A rend történetének elbeszéléséhez és rendszer bemutatásához a kritikai kiadás I. kötetéből vettük át Kovács Sándor idevágó fejezeteit (Bartók Béla: Magyar Népdalok. Egyetemes Gyűjtemény I. kötet, 1991).

Az első kiadás (2007) bevezetője

Az MTA Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményeinek számítógépes nyilvántartása az 1990-es évek elején Sebő Ferenc kezdeményezésére, Dobszay László irányításával indult meg. E munkálatok keretében került sor a lezárt és a többi anyagtól elkülönített ún. történeti rendek (Bartók- és Kodály-rend) adatainak számítógépes feldolgozására. Az 1990-es évtized közepétől Pávai István a korábbi adatbevitel egységesítésére, korszerű relációs adatbázissá való átalakítására tett javaslatot, majd sikerült az első gyakorlati lépéseket is megtenni ebben az irányban. 1999-ben pályázati segítséggel létrehoztunk egy olyan interaktív és dinamikus Internet weblaprendszert, melyen a régi magyar népdalok főbb típusai zenei jellemzőik, gyűjtési és földrajzi adataik szerint kereshetők. Az elmúlt évtizedben az adatfeldolgozó rendszerek kapacitása, valamint a különböző médiumok azonnali megjelenítésének számítógépes lehetősége jelentősen bővült. A nagyarányú technikai fejlődés lehetővé tette a gyűjteményi részegységek korábban önálló adatbázisainak összekapcsolását, az interneten keresztül történő adatszolgáltatást a hozzákapcsolódó média lejátszásával együtt. Mivel a 90-es évek legrészletesebb adatbevitele a Bartók-rend esetében történt, valamint időközben sikerült a rend támlapjait is digitalizálni, adódott a lehetőség, hogy a Népzenei Archívum a gyűjteményből elsőként a Bartók-rend internetes közreadását valósítsa meg.

Ismert, hogy a Bartók által 1934–1940 között a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából zenei kritériumok alapján rendezett magyar népdalok hagyományos könyvformátumú kritikai összkiadása az 1990-es évek elején az Akadémiai Kiadó gondozásában megindult. A kilenc kötetesre tervezett sorozat első kötete 1991-ben jelent meg, a második kötet pedig 2007-ben. A rend internetes közreadásának nem célja és feladata e hagyományos típusú kritikai összkiadás kiváltása. Megvalósulása ugyanakkor nagyban segíti a kiadás további köteteihez szükséges alapkutatást, meggyorsítja az előkészítő munkálatokat, lényegesen könnyebbé teszi a nagy mennyiségű adatban a tájékozódást, és az információk széles köréhez gyors hozzáférést biztosít. Míg a könyvformátumú kiadás a rendet rögzítő írásos dokumentumokat adja közre, és így filológiailag más kritikai kottakiadásokhoz hasonlítható, addig az internetes publikáció a számítógépes technika legkorszerűbb lehetőségeit kihasználva egy népzenei gyűjteménynek a nemzetközi összehasonlításban is új, integrált multimédiás közreadási módjára mutat példát.

Jelen közreadáshoz felmértük a teljes Bartók-rendi adatállományt, kiválogattuk a rosszul olvasható támlapokat, amelyeknek elkészítettük digitális kottaképét, részletesen áttekintettük a Bartók-rend rendszerszám nélküli támlapjait, és a megfelelő csoportok kialakítása után az adatbázis-kezelő számára virtuális jelzetszámmal láttuk el őket F (függelék) jelzet alatt. Így a rend teljes anyaga az A, B, C osztályhoz hasonlóan rendszerszám szerint bemutathatóvá vált a számítógépen is. A támlapok hátára bejegyzett leltári számok pusztán az adat létezésének igazolására alkalmasak, az adatok fizikai sorrendjének meghatározására sajnos nem, mert a számozás nem következetes. Így a rendszerszám nélküli támlapok a számítógépes adatbázis számára rendszerszinten láthatatlanok voltak, a leltári számok ismerete nélkül csak véletlenszerűen kerülhettek elő. Folyamatosan bővítjük a Bartók-rendi adatok lejegyzésvariánsainak (többek között a múzeumi fonográfhengerek melletti lejegyzések, a gyűjtőfüzetekben azonosítható helyszíni lejegyzések) és a kritikai összkiadás két kötete kottagrafikáinak megjelenítését.